Interjú Pálinkás Andrással: Szeretsz védeni?
2020. máj. 12. 12:44 ,
Nincsenek hozzászólások
Pálinkás András, a Dunaújváros NB III-as labdarúgócsapatának kapusedzője, nem régen ünnepelte 71. születésnapját! Ezen okból kifolyólag gondoltam, hogy elbeszélgetek vele, miként kezdte pályafutását, milyen sikereket ért el mind kapusként illetve edzőként.
Mesélj nekem, miért pont ezt a posztot választottad, valamint, hogyan jutottál el oda, hogy kapusedző legyél?
A kapusedzősködést nem lehet különválasztani a kapuskodástól!
Édesapámnak, aki szintén kapus volt, nagy szerepe van abban, hogy ezt a pályát választottam! Volt egy kis telkünk, és ott készitett nekem egy kaput, aminek az előterét homokkal töltötte fel, hogy nyugodtan gyakorolhassak. Na akkor és ott kezdődött minden!
Ekkor voltam 9 éves és most meg 17…(nevet) 71! Hosszú, aktív, sikeres pályafutásomat 39 évesen hagytam abba a Ganz-Mávagban, egy igen emlékezetes mérkőzés után.
Az utolsó meccsem Szekszárdon volt, ahol 1-1-es állásnál megfogtam egy tizenegyest! Ezek után az utolsó percben egy tizenhét méteres lövésért lementem, hogy megfogjam és pechemre a labda egy göröngyön megpattant, és csak éppen, hogy beleérni tudtam…. Gól lett belőle és 2-1-re kikaptunk! Ekkor döntöttem el végérvényesen, hogy felhagyok az aktiv jétékkal. Felszálltunk a buszra, odamentem az akkori edzőmhöz, Antal Péterhez és közöltem vele döntésemet.
Utána, már mint kapusedző és egyben igazolt kapus többször is kényszerültem még pályára lépni. Ez megtörtént a BVSC szineben, sőt még a Kartal csapatában is volt szerencsém egyszer védeni bajnoki mérkőzésen.
Ez a bizonyos szekszárdi mérkőzés, egybeesett azzal az időponttal, amikor 1987-ben a TF-en elvégeztem a Labdarúgó Szakedzői képzést. Korábbi edzőm, Both József invitálására kerültem a másodosztályú BVSC csapat edzői stábjába, mint kapusedző.
Majd nagyon sok egyesületnél megfordultam, ahol nagyszerű szakemberekkel dolgozhattam együtt, mind idehaza, mind külföldön!
Lényeg a lényeg, hogy a kapus poszttal 9 éves korom óta fonódott össze az életem és emiatt a világ legszerencsésebb emberének érzem magam!
Amikor kapusedző lettél még nem volt sem internet, sem kapusedző képzés. Hogyan találtad meg a saját kapusedzői filozófiádat, utadat?
Mint ahogy már korábban emlitettem, édesapám is kapus volt. Rengeteget edzettünk együtt, sokat foglalkozott velem és mindig óriási hangsúlyt fektetett a technika oktatására. A legfontosabb dolgokat skáláztuk, úgymint a labdafogásokat, a labda vonala mögé mozgást, és amikor a labdát a léc alól kereszt kézzel ki kell “nyomni”, na az volt a kedvencem. Ezeket az alap technikai elemeket nagyon sokat gyakoroltuk és minden egyes alkalommal iskoláztuk. Így már igen korán tudatosult bennem milyen fontos a technikai alapok elsajátitása, beidegződése.
Még aktív pályafutásom alatt, minden egyes gólt, amit mérkőzésen vagy edzésen kaptam, minden egyes alkalommal esténként újra játszottam magamban. Nagyon sokat tanultam és rengeteget fejlődtem ezáltal. Például így jutottam el oda, hogy figyelmeztessem magam: “Ne menj ki a kapufa vonalán.” vagy “Csak a labdát nézd.” Már akkor is rengeteg mérkőzést néztem és mindig a kapusok helyezkedésére fókuszáltam és a tevékenységüket figyeltem.
1987 óta nagyon sokat változott a labdarúgás és benne a kapus poszttal kapcsolatos elvárások is. Miként frissíted az edzés módszereidet?
Én az úgynevezett “kőkorszakban” védtem, ahol a kapuskollégával a túloldalon, 20-20 percet tudtunk egy-egy mérkőzésen elcsalni. Az akkori szabályok ezt megengedték és lehetővé tették. Azóta iszonyatosan felgyorsult a játék sebessége!
A mai napig minden mérkőzést úgy nézek, legyen az TV, vagy élő meccs, a kapusra koncentrálok. Az ő helyezkedését, a labdához való távolságát, és persze a védekező és támadó tevékenységére összpontositok. Ebből rengeteg információt lehet szerezni és még többet lehet tanulni. A játékhelyzetek olvasása és elővételezése az egyik legfontosabb dolog!
Még aktiv kapus koromban, amikor egy kapus lábbal ért a labdához, mindenki felháborodott: “Fogd csak meg azt a labdát, ne szerepelj itt!”
Micsoda fordulat! Ma, 2020-ban, a kapusok labdaérintéseinek 75%-a lábbal történik! Amikor a szabályok változása miatt előtérbe került a kapusok lábbal való játékba avatkozása, a Dunaferrben dolgoztam. Nagyon sokat gondolkodtam, milyen módszerrel lehetne a kapusoknak a leghatásosabban megtanítani új trendet. Ne szépítsük, abban az időben a legtöbbjük, ’’falábú’’ volt, mert az utánpótlásképzésben nem fordítottak egyáltalán hangsúlyt a kapusok ’’lábjátékára.’’ Számomra a legfontosabbá a kéz - láb idegpályák összekapcsolása volt. Ezt olyan gyakorlatokkal oldottam meg, amelyekben egy érintés kézzel, és egy érintés lábbal volt. Ezeknél a feladatoknál nem használtunk kapuskesztyűt a még finomabb ideg - izom kapcsolatok miatt.
A mi szakmánkban elengedhetetlen, és szinte követelmény, hogy tudjunk előre gondolkodni akár 1-2 évvel is! Ezáltal, mindig, mindenkit úgy próbálni képezni, hogy eljuttassuk a pályafutása csúcsárra, kihozni belőle a maximumot.
Most amellett, hogy napi szinten a kapusedzői munkádat végzed, részt veszel az MLSZ kapusedző képzésében is, mint az MLSZ ’’C’’ kapusedzői licence felelőse. Hogy látod, miként lehet itthon eljutni oda, amit az UEFA szeretne, hogy a kapusedző, mint pályaedző legyen elismerve és dolgozzon a napi munkában?
Egy kicsit olyan érzésem van, hogy kezdünk a kapusedzői poszttal kapcsolatos elvárásokban, átesni a ló túlsó oldalára! Emiatt szerintem nagyon durván szeretnének ebbe a dologba belenyúlni. Azt mondják most, hogy a kapusnak részt kell venni a labdakihozatalokban, úgy kell játszania, mint a 11. mezőnyjátékos és sajnos, a tradiciónális védő feladata elveszik…
Ehhez idomul az UEFA modern felfogása szerinti kapusedzői munka, hogy állj a vezetőedző mellett és irányítsd a csapatot, szervezd meg a védekező pontrúgásokat, vidd el a védekezésért felelős csapatrészt és vezesd az edzést. Ahhoz, hogy a kapusod magabiztosan álljon a vonal elé rendkívül fontos, hogy kézzel 100%-ban biztos legyen, mert az elsődleges dolog, hogy ne kapjál gólt!
Mindenki el van ámulva, hogy a Ter Stegen, milyen bomba jó lábbal! Azonban, ne felejtsük el, hogy kézzel is ugyanolyan magas szinten van! De nem csak technikailag kiváló, taktikailag is teljesen felkészült, minden játékhelyzetben ott van, és akkor, amikor, és ahol kell lennie! Nincs egy felesleges mozdulata sem! Ő is azért magabiztos, mert a kéztechnikája vagy védési technikája olyan szinten be van járatva, hogy mindenre van megoldása! Ez, csak a rengeteg gyakorlásnak köszönhető! Ez az alap, amiért nem lehet a kapustechnikai képzést “slamposan” végezni. Minden hibát észre kell venni és azonnal javítani kell! Ez a mottóm, a ’’C’’ licences képzésen is.
Nagyon fontos, hogy a képzés folyamán felépítve és rendszerben legyen oktatva a kéz és láb technika, a kapusok számára. Ha valami nem tökéletes, meg kell állítani és addig gyakorolni, amig a helyes mozgássor automatikussá nem válik, az be nem idegződik. Ez a leglényegesebb a kapusedzői munkában!
Régen azt a játékost állitották a kapuba, aki a legügyetlenebb volt. A mai modern labdarúgásban ez a trend teljesen megfordult. Ma már, a legügyesebb és legokosabb játékos a kapus kell, hogy legyen a csapatban! Ugyanez vonatkozik a kapusedzőre is, azaz a szerepe a teamben felértékelődött. Ezáltal elvárt, hogy neki kell a legfelkészültebbnek lennie! A legfontosabb a kapusedzői munkában, hogy minden egyes edzés után úgy gyere le a pályáról, hogy ma is adtam valamit a kapusaimnak! Ez minden szintre vonatkozik, akár a Ter Stegennel dolgozol vagy akár a Kovács Pistivel a "Vörös Bugyogó SE” U10-es csapatánál.
A kapusedzői poszt nem arról szól, hogy csak’’rúgdalok’’ a kapusnak. Minden nap, képezni kell őket minden szinten!
Sok éve dolgozol, mint kapusedző itthon. Hogy látod a magyar vezetőedzők miként viszonyulnak a kapusedzői poszthoz, mennyire fogadják el magát a kapusedzői pozíciót?
Nekem nagy szerencsém volt, hogy mindig minden vezetőedző engedett dolgozni. A kapusedző munkáját igenis nézik és csekkolják a stáb tagjai, valamint a vezetők is! Ha látják, hogy minden egyes mozdulatoddal, instrukcióddal azon vagy, hogy a kapusodnak segíts és képezd, akkor tudod csak kivívni a bizalmat és a pozíciódat. Ezt nem dumával, hanem minőségi munkával kell elérni! Ezután partnerként kezelik a kapusedzőt és ha például a kapusteljesítmény nem megfelelő, akkor, akár közösen is meg lehet találni a megoldást rá!
Végezetül, kiváncsi vagyok a véleményedre? Mindig azt hangsúlyozták a magyar labdarúgással kapcsolatban, hogy ha mezőnyjátékosaink nem is, de a kapusaink piacképesek a nemzetközi labdarúgásban. Szerinted, hogy van ez manapság?
Igen, annak idején egyedül a kapus poszt volt eladható. Nagyon sok kapus szerződött el külföldi bajnokságokba és rendre meg is állták a helyüket. Sajnos, manapság már nem ezt látom, aminek elsősorban az oka az, hogy a mai modern társadalomban a fiatalok igen el vannak kényelmesedve!
A másik oka pedig a labdarúgó közeg. Ma, a magyar bajnokságokban olyan magasan vannak a fizetések, hogy megéri itthon játszani akár a harmadik vonalban is. Ezért, ennek a két dolognak a hatására, nincsenek már olyan megszállott kapusaink amilyenek mi voltunk. Nekünk a labda volt a napi 24 órából minimum 8 órán át a “társunk”.
Nekünk az volt a prioritás, hogy kapussá váljunk! Sajnos ezt a mentalitást ma már nagyon ritkán látom!
Nagyon köszönöm, jó egészséget!